Vegye le a kezét az autóról, mert különben olyat teszek, hogy a születési anyakönyvi kivonata érvénytelen lesz.

Ha fut, azzal csak annyit ér el, hogy fáradtan megy előzetesbe.

Csak akkor próbálja meg, ha tud gyorsabban futni, mint 400 méter másodpercenként. Ugyanis ennyi a fegyveremből kilőhető 9 mm-es lövedék átlagsebessége.

Szóval nem tudja, mennyivel ment? Akkor azt írhatok a feljelentésbe, amit csak akarok?

Persze hogy beszélhet az ügyeletes tiszttel, de nem hinném, hogy az sokat segítene. Ja, tényleg... említettem már, hogy én vagyok az ügyeletes tiszt?

Figyelmeztetés? Azt akarja, hogy figyelmeztessem? Jó, figyelmeztetem, hogy ne csináljon ilyet még egyszer, mert akkor megint fel fogom jelenteni, úgy mint most.

A következő kérdésre adott válasza alapján fogom eldönteni, hogy részeg-e vagy sem. Miki egér macska volt vagy kutya?

Nyugi, a bilincs csak azért szoros, mert új. Ha viseli egy darabig, kitágul.

Igen, meg van szabva, hogy mennyit kell bírságolnunk naponta. Még két feljelentés, és kapok egy kenyérpirítót.

Istenben bízunk, a többieket megnézzük a nyilvántartásban.

Két pontosan mekkora sört?

Nem uram, már nincs megszabva, hogy mennyit kell bírságolnunk. Régen meg volt, de ma már annyit bírságolhatunk, amennyit csak akarunk.

Örömmel hallom, hogy a főkapitány úr az ön személyes jó barátja. Legalább lesz, aki leteszi magáért az óvadékot.

Szóval azt hallotta, hogy a szép nőket nem bírságoljuk meg? Hát ez így is van... 10 000 Ft lesz...

A tegnapi volt életem eddigi egyik legszarabb napja. Mi történhetett?

Hétfőn délelőttös voltam.

Kedden délelőttös lettem volna, de hétfőn felhívott kolleganő, hogy nem-e tudnánk cserélni, mert neki temetésre kell mennie. Így kedden már délutános voltam.

Szerdán csütörtökön pihenős lettem volna, de bementem szerda délután, mert hónap vége van, és legközelebb csak péntek délután dolgoztam volna, amikor meg nem jut idő semmi másra a hétvége szervezésén kívül.

Eddig stimmelünk. :)

És akkor most jön... hogy péntek reggel alszom, mint Csipkerózsika... ~8:45magasságában felriadok, hogy dudálnak, magamhoz térek, és tudatosítom magamban, hogy ahan, szoktak dudálni mikor jönnek a szomszéd gyerekekért az apák, hogy elvigyék őket szanaszét a világba. De ez így túl egyszerű lenne, öcsém beront a szobámba és kétségbeesetten habog, hogy áll valami autó meg valami FASZI a kapu előtt... Megyek ki a konyhába, nézem, a Renault van itt, mondom, mi a fene...? Megyek ki úgy majdnem pizsamában, kérdezem Somát, hátte? Mondja, háttő jött értem. Kérdem: miért? Erre közli velem, hogy mert én vagyok a délelőttös!! Mondom: az szinte kizárt.

Bejöttem, felhívtam főnökasszonyt, hogy most akkor mi történt, persze, a telefonom le volt némítva, és 14 nem fogadott hívásom volt... Mondta, hogy nem mentem délelőtt dolgozni, mi van velem. Mire én elmondtam, hogy úgy tudtam délutános vagyok, hiszen úgy volt megbeszélve, hogy egyik héten Adrienn csinálja a hétvégét, másikon meg én. Erre mondta, hogy valószínűleg az történhetett, hogy eredetileg én voltam berakva délutánra, csak aztán megváltozott a program, mert azt szeretnék, hogy kolleganő megtanulja ezt az egészet, úgyhogy én nem nagyon leszek pénteken délutános. Csak nekem elfelejtettek szólni. Azt mondta, semmi gond, menjek délutánra, mentem délutánra, de én ollyan rohadt szarul éreztem magam, hogy ilyen megtörténhetett, de odabenn is nyugtatott, hogy nincs gond, és hogy no para.

Nagyon remélem hogy soha többé nem fordul elő.

Mikor beértem, hallottam hogy a Soma (aki délelőtt eljött értem) rólam beszél, de csak este mertem megkérdezni az irodavezetőtől, hogy mit mondott. Azt mondta, hogy "otthon nem így néz ám ki, otthon sokkal hosszabb a haja" xD

Tegnap ketten kaptunk fizetést is, a többiek csak hétfőn fognak, és szép kis összeget gürcöltem össze :) Az eddigi messzemenően legmagasabb, mióta egy ember egy műszak.

Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.

´Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy, akivel törődünk, elhagy.. de az az igazság hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert aki soha nem mondott volna le róla...´

És még tetszik is :)

Egyre jobb-ban vagyok odabenn a kollegákkal, tegnap pl. irodavezetővel sétálgattunk a városban. Vagyis igazándiból arról szólt a dlog, hogy ő nem idevalósi, sőt, messzevalósi, és semennyire sem ismeri a várost, én pedig felajánlottam, hogy bemegyek vele a városba, úgyis rég voltam benn. Voltunk T-Mobile-nál javított telefonért, meg Allianz bankban ügyet intézni, utána fagyizni akart egy fő utcai fagyisnál, mire én mondtam, állj! irány a kapualj :) Közben beszélgettünk csomót, sőt, mielőtt eljöttünk, kaptuk a rosszhírt, hogy az egyik sofőrünk jogsiját elvették Szlovákiában és megbüntették 1600 euróra. :S Talán röplabdacsapatot vitt ki Nyitrára, és mondta, alig átért a határon, lekapcsoltál, mert a buszban van egy go box (?) ami- mint utólag kiderült-csak Ausztriában érvényes. Szlovákiában másképp működik, ő pedig ezt nem igazán tudta. Főnökék nyaralnak a héten, így ők még nem tudnak semmit.

Ma meg ugye hétvégeszervezés, ma délelőttös voltam, így én csak a táblázat felépítését csináltam, és mivel nem végeztem 2-ig, benn kellett maradnom (illetve nem kellett, de megkérdezték, és maradtam), aztán 15.45-ös buszt elértem volna, de az egyik taxis pont odabenn volt és mondta, hogy 17:15-re megy Palotára, beszállítás lesz, eldob előtte. Mondtam, a kutyagumit! Lementem vele Palotára, kirándultam egyet, előtte bementünk Palotán a Lidlibe, jégrémeztünk meg Bombáztunk, majd behoztuk a jóembereket dolgozni, és csak utána hozott haza :)

Ma is jól kijöttem egyedül a fuvarokkal, SOS-ben kellett Hűvösvölgyi útra egy autó, én meg visszafordítottam Velencéről az autót, szal viszonylag hamar ott voltunk, aztán az emberre fél órát kellett várni, mert nem volt meg, a titkárnőt nem lehetett elérni, aztán hívott a sofőr, hogy megvan, most ugrik bele az alsógatyájába :D Vízvezetéket szereltek és nem számítottak rá hogy ilyen gyorsan odaérünk. Meg a D***o-ból is elfelejtettek főnökúrnak :D taxit rendelni, úgyhogy 12:38kor kértek autót, az úr meg már ott volt a 2A-n, egy szerencséje volt, hogy délben ment fel amúgy is autó, úgyhogy oda is viszonylag gyorsan értünk.

Meg vagyok elégedvel a dolgok menetével, hát na!

Az egyik dolog, hogy mivel sokáig nem dlgoztam, eluntam az életem. Mióta dolgozom, jobban érzem magam,. bár voltak és minden bizonnyal lesznek is viharos idők. Belejöttem, lassan, de biztosan a dolgokba, persze a tudásom még nem teljes, mindig lehet újat tanulni, de elértem egy szintet, amikor elégedett vagyok, és boldogan megyek dolgozni, nem félelemmel telve, hogy ma vajon mi fog történni. Gyors lettem, pontos és az esetek nagy többségében precíz is, persze, van amit még nem tudok kezelni, de egyszer kell csak előfordulnia, hogy legközelebb tudjam a lépést. Már majdnem az összes sofőrt ismerem, felelősségem is van: az "új" lány gépel, én ellenőrzöm a munkáját, az ú lánnyal rögzítjük a menetleveleket, de az én felelősségem, hogy következő hó elején teljes és hibátlan táblázat kerüljön ki a kezem alól, a másik lánnyal tachográfozunk, az viszont már az ő felelőssége, hogy minden tökéletes legyen e téren. Most új módszerrel próbálkozunk, ugyanis történtek dolgok, ami miatt munkaügyi tanácsadó segítségét kértük, aki feleslegesnek tartotta a korongok program segítségével való kiértékelését, ezért e hónapban ránézésre állapítjuk meg a munkaidő kezdetét, végét, számolunk rá 10 percet, számoljuk ki az összmunkaidőt, és hogy abból mennyi esik délutánra és éjszakára. Ezt eddig mind a program elvégezte helyettünk, nekünk csak a 10perceket kellett hozzáadnunk. Kiderül, így gyorsabb-e és hogy mennyire pontosak a számításaink. Ám mivel a kolleganő eddig szabadságon volt, egyedül csináltam, haza is hoztam belőle, hogy előrébb legyünk, és szerintem mérföldekkel gyorsabb így az egész, csak azt nem tudom, hogy ő mennyire fog tudni erre ráállni, lévén saját bevallása szerint a matek sosem volt az erőssége.

A lényeg, hogy értelme van az életemnek, és a szenvedélyem a munkám lett.

A másik dolog, hogy Berci már jó ideje nem nézett ki túl jól, úgyhogy számítva a legrosszabbakra, gyűjtöttem némi pénzt, vettem egy cicahordó izét (hát, nem tudom mi a neve), hétfőn elhatáároztam magam, hogy ha hazaesik, felkarolom, és bemegyünk a kórházba.

Este 7 órakor ért haza, ami önmagában nem lenne egy hűde súlyos időpont, ha nem nézném, hogy vasárnap is későnb értem haza, 4 órát aludtam, majd a folytatás... Felhívtam egy taxist, hogy tudna-e értem küldeni valakit, mire megadta az egyik alvállalkozónk számát, aki pár utcűnyira lakik tőlünk (és amiről eddig nem is tudtam), felhívtam, mondta, 5 perc és itt lesz, bementünk a kórházba, megbeszéltük, hogy ha végeztem, felhívom, és hazavisz, majd akkor rendezzük a dolgot. Hozzátette, hogy csak nem éjfélkor végzek... Ennek a mondatnak csak később lesz értelme.

A kórháznál a sor vége kinn állt az épület előtt. Amúgy nagyon tartottam attól, hogy túl sok agresszív állat lesz, hogy neki akar majd menni a macskának, vagy valami, de mindenki tök nyugis volt, hál' istennek. Fél nyolcra értünk oda, fél 10kor kerültünk sorra, az asszisztens felvette az éllat és a gazdi adatait, majd megmérte a Berci testhőmérsékletét. Azt normálisnak találta, arra pedig, hogy említettem, hogy néha nagyon forró, azt mondta, ez a meleg idővel jár.

Az állatorvos megnézegette, vért vett, elmondta, miket kellene csinálni, hogy teljesen tiszta képet kajunk a macska állapotáról, plusz ennek a költségeit, én meg rábólintottam. Laborvizsgálat és az ebben az esetben alap kezelés (Frontline Combo, féreghajtó tabletta, röntgen, vérvétel) 16 000. Szegénykém eleinte teljesen jól tűrte a vérvételt, de a második adagnál kezdett fárdani és morogni meg mocorogni... Rossz volt nézni.

Visszamászott a kis ketreckéjébe, majd nekiállt furcsa hangokat adni, olyan tüsszögés és köhögés egyvelegének hangzott. Erre az orvos megfogta, bevitték egy belső vizsgálóba, megröntgenezték, majd mikor végeztek, kijöttek, mondta a doki, hogy 10 percet kellene várni az eredményre, kinnt várjam meg.

Én meg naivan rászámoltam másik 10 percet, és mivel már 10 óra volt, alapból kissé tartottam tőle, hogy a Laci bácsi (taxis) már nem nagyon fog eljönni értem, mégis felhívtam, és eljött, negyed 11-re odaért, azonban lelet még nem volt, semerre sem. 11 óra után nem sokkal hívtak be, hogy akkor nézzünk rá a röntgenképre. Az orvos feltette a képet egy világító táblára (?), majd elkezdte mondani, hogy mi micsoda, és hol is van a probléma. Elmondta, hogy a gerince rendben van, a légcsöve rendben van, azonban a hörgői ki vannak tágulva, ettől lehetnek ezek az asztmára hasonlító rohamai, plusz mivel légszomja van, a gyomra tele van levegővel. Kérdeztem, mitől lehet ez, mondott pár dolgot, kezeletlen macskanátha, stb. Majd azt kérdeztem, mit lehet tenni, mire ő azt kérdezte, van-e rá lehetőségem, hogy naponta bevigyem. Mondtam, hogy nincs, mivel sokat dolgozom, erre vágott egy fura arcot, hogy na ennyit a gondoskodó tulajról, vagy mi... Aztán mondta, hogy akkor injekció, és így 24 000 lenne a dolog vége, plusz a laboreredményektől függően a folytatás. Erre is rábólintottam, nem igen gondolkoztam... Nem mintha megtehetném, de úgy gondolom, érdemel annyit, hogy normális kezelést kapjon.

Megkapta az injekciókat, én nagy nehezen megkaptam nyomtatott formában azt, ami ott történt az elmúlt órákban, plusz a kórképet (a nyomtató meg pont akkor szart be), fizettem, megköszöntem a segítséget, távoztam, Laci bácsi hazahozott, közben beszélgettünk, aztán a végén mondott egy semmit sem fedező összeget, bejöttem, anyának elmondtam, mi történt, majd kis szöszmötölés után ágybavágtam magam, és ismételten aludtam ~4 órát.

Másnap (kedden) alig tudtam magamba életet lehelni, egész reggel alig láttam ki a szemeimen, megittam a kávémat, odabenn még kettőt, majd mivel az irodavezető azt mondta, mehetnék aznap éjszaka a szerda helyett (mert csütörtökön meg délelőttös vagyok), mikor hazaértem, rögtön bedőltem az ágyba és aludtam. Este 7-re állítottam ébresztőt, és mikor felkeltem, volt nem fogadott hívásom meg üzenetem is, hogy ne menjek éjszaka, mert másik lány megy. Én meg ezzel a lendülettel visszaájultam, és háromnegyed kilenckor is alig tértem magamhoz. Így átszenvedtem álmatlanul az éjszakát, ma meg egész nap takarítottam.

Szóval ez van.